18.Rész

*Dodi*
Miután Jake elment becsuktam az ajtót de csak percekig ott álltam. A csókjai ahogy átölt ahogy magához húzott minden olyan volt mint régebben. De most itt van Michael is aki valahogy megfogott nem is tudom ő olyan más és nem is ismerem még lehet ez az ami annyira tetszik benne , hogy idegen még?
Amikor megfordultam kis híján szív ínfartust kaptam.
-Diana megijesztettél - mondtam miközben a mellkasomra kaptam a kezem
-Na gyere Do - mondta majd megfogta a kezem és felrángatott az emeletre
-Mi az? - kérdeztem értetlenül
-Mond te tényleg normális vagy? - kérdezte
-Mi? - kérdeztem
-Mi van ha nem én állok ott hanem Michael? - kérdezte
-Nem értem - mondtam még mindig elég értetlenül
-Láttam , hogy Jake megcsókolt te nagyon hülye. Michael teljesen beléd van zúgva megcsókolt erre te meg Jaket csókolgatod?! - mondta
-Ja , hogy az - mondtam
-Ja , hogy az . IGEN! -mondta
-De te láttad nem ő szóval no para - mondtam
-Komolyan azt hiszed , hogy ennyi? - kérdezte
-Miért? - kérdeztem
-Hatalmasat fogsz koppanni Dorina - mondta
-Ezt mégis , hogy érted? - kérdeztem
-Szerinted? Itt van ez a két fiú mind kettő szeret téged mert akármennyire nem a szívem csücske Jake igen is szeret téged látni lehet rajta és itt van Michael aki meg szerintem első perctől kezdve beléd van zúgva és ha te így játszol ezzel a két fiúval akkor a végén egy sem fog maradni - mondta majd ott hagyott az emeleten
Nem értem miért csinált most ebből egy ekkora ügyet. Nem történt semmi nem értem ezt a felhajtást...

*Angi*
Nem mertünk oda menni az ajtóhoz , mert nem tudtuk ,hogy mi vár ránk ott ezért továbbra is az ágyban maradtunk de a dörömbölés nem csillapodott.
-Jó én megnézem - mondta Kim
-Akkor veled megyek - mondtam majd kikászálódtam én is az ágyból
Szépen lassan halkan odamentünk majd óvatosan kinyitottuk az ajtót. Amikor megláttam , hogy ki áll ott kicsit meglepődtem.
-Lewis hát te? - kérdeztem
-Zavarok?- kérdezte
-Ja nem csak a frászt hoztad ránk - mondtam
-Máskor kérlek ne verd az ajtót - mondta Kim
-Csöngettem nem hallottátok gondoltam akkor a régi jól bevált módszert használom - mondta
-És elkezded verni az ajtót? - kérdeztem
-Pontosan - mondta
-Na szóval hogy-hogy itt vagy? - kérdeztem
-Ja igen erre jártam és az eszembe jutott amit Kath mondott szóval gondoltam meglátogatlak titeket - mondta
-Owww Kath? - kérdeztem miközben oldalba böktem
-Igen - mondta nevetve
-Brad mesélte neki , hogy ide költöztetek nekem meg erre volt dolgom gondoltam köszönöm az új lakókat - mondta
-És te és Kath? - kérdeztem
-Barátok vagyunk igen - mondta miközben kissé elpirult
-Jó közeli barátok mi - mondta Kim miközben a konyhába ment
-Kim - szóltam rá
-Közeli ?- kérdeztem miközben elkezdtem röhögni
-Igen közeli de nem úgy mint ahogy ti piszkos fantáziájú lányok gondoljátok - mondta nevetve
-Na de nem is zavarok tovább - mondta
-Jaj nemár ha már itt vagy maradj még egy kicsit - mondtam
-Ne kéresd magad mert én nem fogok könyörögni - mondta Kim a konyhából
-Kim te mindig olyan édes vagy velem - mondta mű meghatódottsággal
-Ez alap dolog - mondta Kim
Kicsit meglepődtem , hogy Lewis volt az de örültem is neki már egy jó ideje nem találkoztam vele és mivel teljesen azt hittem Jeremy lesz az.
Egy olyan 15-20 percet itt volt aztán kapott egy SMS-t és el is ment.
-Na folytatjuk a filmet? - kérdezte Kim
-Persze - mondtam majd egy tábla csokit felmarkoltam a konyhából és visszamentünk a szobába

*Dodi*
Majd lementem az emeletről vissza a nappaliba ahol csak Michael volt.
-Diana elment azt mondta meg kellene valamit beszélnünk - mondta
Ezt nem hiszem el. Miért csinálja ezt Diana.
-Igen persze , mármint igen szeretnék - mondtam majd mellé ültem
-Igen? - kérdezte majd a szemembe nézett
Gyönyörűek a szemei nem tudom megállapítani , hogy pontosan milyen színű kékeszöld de talán inkább zöld.
-Sajnálom Michael de nem lesz köztünk semmi - mondtam kicsit talán ridegen de annál inkább fájdalmasabban
Michael csak nézett kissé értetlenül majd tenyerébe temette az arcát. Nem tudtam , hogy mit tegyek így csak ott ültem és a padlót néztem.
-Jó persze ömm, megértem - mondta
-Nagyon sajnálom tényleg - mondtam
-Nem nem kell. Értem én. - mondta majd felállt
-Úgy sajnálom az elején kellet volna tisztázni ezt már belátom - mondtam
-Nem ez inkább az én hibám. Nem kellet volna beleszeretnem egy lányba akit nem is érdeklek - mondta majd elindult az ajtó felé
Nagyon fájt így látnom Michaelt. Ő egy annyira csupa szív fiú nem akartam egyáltalán fájdalmat okozni neki.
-Várj kérlek - mondtam neki miközben megfogtam a kezét
-Miért? Ne pazaroljuk egymás idejét Do - mondta majd a szemebe nézett és a szemei olyan szomorúak lettek ami nagy fájdalmat okozott nekem
-Nem akarom , hogy így menj el - mondtam
-Csak azt mond el kérlek , hogy miért - mondta
-Nekem Jake az első szerelmem.... - kezdtem el
-Ja ,hogy úgy hát akkor sok sikert - mondta majd kirántotta a kezét a kezemből és elment
Csak a földre rogytam és sírni kezdtem , bár , hogy őszinte legyek nem is tudom , hogy miért. Nem érzek semmi olyat iránta vagy nem tudom lehet?! És most meg látom , hogy megbántottam ez nagyon rossz így.

~Másnap~

Reggel gyorsan összeszedtem magam és hamar el is indultam reggel már hívott Diana de nem akartam vele beszélni így csak kinyomtam. Útközben összefutottam Jake-el aki kíváncsian fürkészte az arcom.
-Mi az? - kérdeztem
-Hallottam az örömhírt - mondta majd megcsókolt
-Milyen örömhírt? - kérdeztem értetlenül miközben eltoltam magamtól
-Hát , hogy én vagyok a nyerő és nem az a kis Ausztrál srác - mondta önelégült vigyorral
-Hagyd most ezt - mondtam majd tovább mentem
-Neked meg mi bajod van ? - kérdezte miközben visszarántott a karomnál fogva
-Az , hogy nem akartam , hogy mérges legyen rám nem akartam neki fájdalmat okozni te meg ebből gúnyt űzöl az - mondtam
-Hé nyugi csak vicceltem- mondta
-Jó jó bocsi csak kivagyok - mondtam
-És ezt honnan tudod? - kérdeztem
-Diana mondta - mondta
-Megölöm - mondtam
-Miért? - kérdezte
-Mert minden az ő hibája elegem van már - mondtam majd leültem az utca közepén a földre
-Hé ne hisztizz és állj fel - mondta Jake nevetve miközben felém nyújtotta a kezét
-Nem akarok felállni - mondtam
-De suliba kell menned - mondta
-Már nem vagyok gólya nem érdekel - mondtam
-10.-es vagy az nem a világ közepe na gyere ne késs el - mondta
-Mióta érdekel téged az , hogy hogyan érek be a suliba  ?- kérdeztem
-Csak nem akarom , hogy ez baj legyen na gyere - mondta majd felhúzott
-Hány óra van egyáltalán?- kérdeztem
-10 perc és csöngetnek - mondta
-Jó neked , hogy te nem jársz suliba - mondtam
-Jó de én dolgozok az két különböző dolog - mondta
-És mi van veled amúgy? - kérdeztem miközben kicsit közelebb mentem hozzá
-Semmi jó - mondta
-Hogy érted ezt? - kérdeztem
-Az apám meghalt..- mondta
-Mi? - kérdeztem miközben ismét megálltam
-Igen , hát öm ez van - mondta miközben feltűnően próbálta vissza tartani a könnyeit
-Úgy sajnálom - mondtam majd megöleltem
-És a temetés? - kérdeztem
-2 napja volt - mondta
-Nagyon sajnálom nem tudom , hogy ez milyen lehet ezért nem tudok mást mondani - mondtam majd szorosabban megöleltem
-Nem tudok ez ellen már mit tenni nem fogom visszakapni csak Kath-et féltem egy kicsit - mondta
-Hogy érted? - kérdeztem
-Mi nagyon apásak voltunk ő volt apa szeme fénye és a temetésen is láttam ahogy a nővérem összetörik és félek , hogy nehogy valami baromságot csináljon - mondta
-Nem hiszem , hogy fog okos lány - mondtam kicsit nehezen
-Na de most már inkább menj suliba - mondta majd ismét elindultunk a suli felé
Amikor oda értünk már csak pár ember volt kint szerencsére nem volt ott de Michael se Diana.
-Majd hívlak jó?! - mondta
-Oké köszi , hogy elkísértél és , hogy elmondtad ezt - mondtam
-Nincs mit - mondta egy halvány mosollyal majd megcsókolt
Aztán bementem a suliba és elkezdődött a szenvedés...

*Angi*
Délután 5-kor találkoztam Katherine-al így gyorsan elkészültem igaz még így is kicsit késésben voltam. Nagyon jóban lettem vele aminek nagyon örülök egy jó fej lány csak kicsit más.
-Szia - mondtam
-Azt hittem már soha nem érsz ide - mondta nevetve
-Bocsi nem megy nekem ez a gyorsan legyél kész dolog - mondtam
-Szóval miben segíthetek ?- kérdeztem
-Ne nézz rám majd furcsán és ne ítélj el vagy akármi de az igazság az , hogy azért kell segítened mert van pár dolog amitől meg kell szabadulnom - mondta
-Mire gondolsz? - kérdeztem kicsit rémülten
-A kocsimban van egy doboz azt kell eltüntetni - mondta
-És miért kellek én ide? - kérdeztem
-Mert megbízok benned - mondta
-Jó legyen csináljuk - mondtam majd beszálltam a kocsijába és elindultunk nem tudom hová.
Egy jó 1 óra kocsikázás után egy elhagyatott gyárépületnél kötöttünk ki.
-Nem tetszik ez a hely Kath - mondtam
-Ne félj nincs itt semmi rossz - mondta majd kiszállt
Kivette a csomagtartóból a dobozt és bementünk a gyárba.
-Már jártál itt?- kérdeztem
-Igen tegnap azért jövök ilyen biztosan - mondta
-Ja értem - mondtam kicsit remegő hangon
A gyárban sötét volt és állt a kosz a hideg is kirázott tőle pár helyen volt grafiti vagy betört üvegek.
Aztán bementünk egy ajtón ahová letette a dobozt. Kivett a táskájából egy doboz gyufát és egy kanna benzint.
-Mit akarsz itt csinálni Kath? - kérdeztem ekkor már félve
-Azt amit már jó ideje meg kellett volna - mondta felnyitotta a dobozt
Tele volt pengékkel tűkkel képekkel ruhákkal CD-kel és ki tudja még mi volt benne, de akkor megállt és nem csinált semmit.
-Minden rendben? - kérdeztem
-Nem ez nem megy - mondta sírva majd a földre rogyott
-Mi a baj?  Kath mond el kérlek - mondtam majd mellé ültem
-Lett volna egy lányom. És ami ebben a dobozban van az mind arra az emberre emlékeztet aki teherbe ejtett és aki miatt elveszítettem őt - mondta zokogva
Nem hittem a fülemnek. Össze szorult a szívem és csak magamhoz öleltem ahol aztán a vállamon zokogott...